2013. szeptember 16., hétfő

Tejfölös bableves, friss kenyérrel

Ez az a leves, amit nálunk mindenki szeret. Igaz én még nem találkoztam olyan emberrel, aki azt mondta volna, hogy ő bizony nem eszi meg. Tejfölösen szeretem készíteni, más az íze, ha még a készülő levesbe teszem, mintha csak a tetejére tálalásnál. Próbáljátok ki megéri.


Hozzávalók:
500 gr fejtett bab (friss volt, nem kell áztatni)
füstölt húsos szalonna
4db. sárgarépa
2 fehérrépa
1 kis pohár tejföl
1 ek olaj
2 ek liszt
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
pirospaprika

Csipetke:
4 ek liszt
1 tojás
1 kk. só


Elkészítés:
A babot felforraltam kevés vízben, majd leöntöttem róla, átöblítettem.
Csak ezután kezdtem neki ténylegesen.
A babot a szalonnával feltettem főzni, amikor félig megfőtt hozzáadtam a nagyobb darabokra vágott zöldségeket, sóztam, de csak óvatosan, mert a szalonna eléggé
sós volt.
A csipetkéhez a hozzávalókat összekevertem, majd kis állás után „elcsipegettem”. (Útálom készíteni, nem is értem miért?!) Az utolsó 10 percben adtam hozzá a leveshez. Amikor megpuhult minden (ez kb. 3-4 óra) rántást készítettem a olajból lisztből, amihez reszelt vöröshagymát és fokhagymát adtam, pirospaprikával megszórva került a levesbe. A tejfölt kikevertem kevés levessel (hőkiegyenlítés), majd hozzá kevertem és el is zártam a tűzhelyet.
Friss kenyérrel kitűnő.


A nagypapám ette mindig úgy, hogy vékonyan felszeletelt fél fej vöröshagymát, rászórta a leves tetejére. Isteni finom, de csak akkor merem így enni, ha nem találkozom utána senkivel J

Persze saját készítésű, friss kenyér kell hozzá:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...